A Molnár család felmenői

Történelmi háttér · 1945–1975

Újjáépítés és vasút: Hajdúdorog, Debrecen, Kisújszállás

Hajdúdorogon 1944. november 27-én alakult meg a helyi Nemzeti Bizottság Hadházi György vezetésével, 1945. február 15-én pedig szovjet felügyelet mellett megválasztották az új képviselő-testületet^a. A földreformot 1945. március 15-én hirdették ki; a helyi végrehajtás során elsősorban a határ északi részén fekvő nagybirtokokat osztották fel^a. 1948-ban megalakult az első termelőszövetkezet, és ugyanebben az évben államosították a görögkatolikus elemi iskolát; a kollektivizálás Hajdúdorogon 1961 januárjában zárult le öt termelőszövetkezet létrehozásával^a. A település népessége 1940-ig közel 12 000 főre nőtt, azóta kisebb ingadozásokkal csökken^b.

A kisiparosok szövetkezetbe szervezése Hajdúdorogon 1949. szeptember 1-jén a Fodrász KTSZ megalakulásával kezdődött^a. Országosan a kisipari szövetkezetek száma 1949 és 1953 között 378-ról 1606-ra, taglétszámuk 11 060-ról 109 775-re nőtt, miközben a magánkisiparban dolgozók száma 286 420-ról 52 274-re esett vissza^c. A magánkisiparosokat magas adók, az anyagok utalványos elosztása és a hitelezés felfüggesztése szorította ki, a szövetkezeti tagság viszont fizetett szabadságot és nyugdíjat jelentett^c. Ebbe a folyamatba illeszkedik, hogy Molnár Lajos cipőfelsőrész-készítő 1953-ban belépett a cipész KTSZ-be, Papp György ács pedig a hajdúdorogi Vegyes KTSZ-ből ment nyugdíjba¹. 1962-ben a volt dohánygyár épületében megnyílt a Debreceni Ruhagyár üzeme, 1970. január 1-jén pedig Hajdúdorog nagyközségi rangot kapott^a.

A MÁV debreceni üzletvezetősége 1890. augusztus 5-én kezdte meg működését, induláskor közel 2200 kilométeres hálózattal; az igazgatóság később a Tisza-palotában kapott helyet^d. A háborús károk helyreállítása 1944 októberében kezdődött: 1945 márciusára a nagy hidak kivételével minden vonal járható volt egy vágányon, 1964-ben pedig elkészült a Debrecenig vezető második vágány^d. Kisújszálláson 1952 őszén pályafenntartási főnökség alakult – 1969-től Molnár Lajos lett itt vezetőmérnök –, 1970-ben pedig kiépült a Szajol–Nyíregyháza közötti felsővezeték, alállomásokkal Szajolban, Karcagon és Ebesen^1d. A karcagi kórház, ahol Papp Anna 1970-ben gyakorlóévét töltötte, ma Kátai Gábor (1831–1878) karcagi születésű orvos és gyógyszerész nevét viseli^1e.

Történelmi háttér · 1914–1949

Két világháború között: Hajdúdorog és a főváros

A hajdúdorogi görögkatolikus egyházmegyét I. Ferenc József 1912. május 6-án alapította, X. Piusz pápa pedig 1912. június 8-án a Christifideles Graeci kezdetű bullával erősítette meg^a. Az új egyházmegye 162 parókiát foglalt magában, a hajdúdorogi templom székesegyházi rangot kapott^b,c. A bulla liturgikus nyelvként az ógörögöt írta elő, és három évet adott az átállásra; az első világháború miatt azonban a határidő meghosszabbodott, így a magyar nyelv használatban maradt^a,d. Az első püspököt, Miklósy Istvánt 1913. október 5-én Hajdúdorogon szentelték fel^a.

1914. február 23-án a debreceni püspöki helynökségen felrobbant egy Csernovicból küldött csomag: a merényletben Jaczkovics Mihály általános helynök, Slepkovszky János titkár és Csatth Sándor egyházmegyei ügyész meghalt, Miklósy püspök csak könnyebben sérült meg^a. A csomagot a román és az orosz titkosszolgálattal kapcsolatban álló Ilie Cătărău és Timoftei Kirilov adta fel^a. A püspök ezután Nyíregyházára költözött, és ott működött az egyházmegye központja^a,b. Az első világháborúban 229 hajdúdorogi lakos vesztette életét^e.

Hajdúdorogon 1919 tavaszán direktórium alakult, működésének a település április 25-i román megszállása vetett véget^e. 1933-ban megkezdődött a Tokaji út építése, és letelepedett a bazilita rend, amelynek kolostora 1942-ben épült fel^e. A székesegyházat 1937–1938-ban a budapesti Eucharisztikus Világkongresszusra újították fel^c. A szovjet csapatok november 1-jén vonultak be Hajdúdorogra; a második világháborúnak 331 hajdúdorogi áldozata volt, sokan közülük civilek^e.

Az 1930-as és 1940-es években a Papp család Budapesten élt: Papp György ácssegédként dolgozott, a fiatal család az Akácfa utcában, majd az újlipótvárosi Szent István parknál lakott^3,1. A főváros a 19. század végétől az ország vidéki népességfeleslegének fő célpontja volt; lakossága 1930-ban 1 006 184, 1941-ben 1 164 963 fő volt^f. Újlipótváros egykori ipari területen épült ki, épületeinek szinte mindegyike 1927 és 1944 között készült^g; a Duna-parti Szent István park körüli hatemeletes házak többségét Hofstätter Béla és Domány Ferenc tervezte^h. A szovjet csapatok 1944. december 26-án zárták be a gyűrűt Budapest körül, a város 1945. február 13-án kapitulált; az ostrom mintegy 38 000 polgári áldozatot követelt, és mind a hét Duna-híd elpusztultⁱ.

Történelmi háttér · 1867–1914

A hajdúvárosból Hajdú vármegye: Hajdúdorog a dualizmus korában

A Hajdúkerület 1609-ben alakult meg a hat Szabolcs vármegyei „öreg hajdúvárosból”, köztük Dorogból; állandó székhelye 1699-től Hajdúböszörmény volt^a. Különálló igazgatását az 1870. évi XLII. törvénycikk szüntette meg, az 1876-os megyerendezés pedig beolvasztotta az új Hajdú vármegyébe, amelynek Debrecen lett a székhelye^a,b. Dorog 1871-ben hivatalosan felvette a Hajdúdorog nevet, de elvesztette hajdúkiváltságait; 1886–1887-ben a magas költségek miatt lemondott városi rangjáról, és nagyközséggé alakult^c. A hajdúvárosok lakói a jászokéhoz és kunokéhoz hasonló sajátos szabadságot élveztek^d; ebbe a közegbe tartozott Molnár Benjámin is, akit a családi emlékkönyv szerint a görögkatolikus anyakönyv „nemes”-ként jegyzett be¹.

Hajdú vármegye népessége 1880-ban 173 329, 1891-ben 190 978 fő volt, 99,1 százalékban magyar; 1891-ben a vármegyében 147 141 református és 10 999 görögkatolikus élt^b. A református többségű vármegyén belül Hajdúdorog lakosságának döntő többsége görögkatolikus volt^e, a község a munkácsi egyházmegye legnépesebb közösségének számított^f. A Pallas nagy lexikona Hajdúdorogot 8720 magyar lakosú nagyközségként írta le, takarékpénztárral, vasútállomással, posta- és távíróhivatallal^g.

A település első ipartestülete, a Hajdúdorogi Csizmadia Ipartestület 1873-ban alakult, 1877-ben pedig létrejött az első hitelintézet^c. A Debrecen–Hajdúnánás vasútvonalat 1884. augusztus 24-én adták át^c. 1891-ben megnyílt a Hajdúdorogi Részvénytakarékpénztár, 1911-ben megalakult a Hajdúdorogi Gőztéglagyár, és elkészült az első kövezett út^c. 1895. október 1-jén lépett hatályba az állami anyakönyvezés: ettől kezdve a születéseket, házasságokat és haláleseteket a községi anyakönyvvezető rögzítette^h. A családtörténet okiratainak többsége ilyen állami bejegyzés; ebben a kisvárosi iparos közegben dolgoztak a Feldmayer asztalosmesterek, Papp György csizmadiamester és Baksay István hentesmester is^8,15,16.

A magyar nyelvű görögkatolikus liturgiáért folyó mozgalom központja Hajdúdorog volt. 1868. április 16–17-én itt tartották a magyar görögkatolikusok első nagygyűlését, 33 parókia képviselőinek részvételével^f,i. Önálló püspökség helyett a kormány 1873-ban hajdúdorogi külhelynökséget engedélyezett^j. 1882-ben Debrecenben jelent meg Aranyszájú Szent János liturgiájának magyar fordítása^j, 1900. március 9-én pedig XIII. Leó pápa fogadta a mozgalom zarándokcsoportját, amelyben 45 hajdúdorogi is részt vett^c.

Hajdúdorog és a magyar görögkatolikusok történetéről részletesen olvashatunk a Hajdúdorog, 1868–2018. Tanulmányok és források a magyar görögkatolikusok történetéhez című kötetben, amely az interneten is elérhető: a kötet letöltése (PDF) ↗.

Történelmi háttér · 1840–1867

1848 és a betelepülő mesteremberek

Hajdúdorog görögkatolikus templomának alapkövét 1764. szeptember 2-án tették le, az építkezés 1772 novemberében fejeződött be^a,b. A torony alsó része a hajdúk 1640-re elkészült téglából épült őrtornya, amelyet 48 méteresre magasítottak^a. Az ikonosztáz fafaragásával 1799-ben Jankovits Miklóst bízták meg, az utolsó ikon 1816-ban készült el^a. A toronysisakot 1857-ben 9,5 méterrel alacsonyabbra vágták, 1868 és 1876 között pedig a templomot két mellékhajóval bővítették^a. A családi emlékezet szerint Julius Pfeilmajer az 1840-es évek végén asztalosként ennél a templomnál kapott munkát¹.

1848-ban Dorog öt századot, több száz katonát adott a honvédseregnek^b. 1849-ben orosz csapatok szállásoltak a városban; közülük sokan, parancsnokukkal együtt, kolerában haltak meg^b. A kolera többször pusztított: az 1831-es járvány mintegy 500, az 1852-ben kezdődött, két évig tartó járvány mintegy 900, az 1873-as ismét mintegy 500 áldozatot követelt^b. A római katolikus templom 1859-ben épült fel^b, a zsidó hitközséget 1848 és 1850 között alapították^c.

A magyar liturgikus nyelvért folyó küzdelem ezekben az évtizedekben is folytatódott. 1848. június 19-én Eötvös József miniszter felajánlotta, hogy az állam fizeti a bizánci szertartású liturgikus könyvek fordításának és kinyomtatásának költségeit^d. 1866 májusában a hajdúdorogi egyházi és világi vezetők kérvényt fogalmaztak meg önálló magyar püspökség, átmenetileg pedig hajdúdorogi székhelyű helynökség felállításáért^d,e.

Selmecbánya bányászata ebben az időszakban súlyos válságokat élt át. Litschauer Lajos bányatörténeti összefoglalója szerint 1812 körül mintegy 4000 bányamunkás vándorolt el a városból; a visszaesést a gazdag István-ér kimerülésével, a háborúk hatásaival és az élelmiszerárak emelkedésével magyarázta^f. 1844-ben ismét víz öntötte el a bányákat, amit csak hatévi munkával és 100 000 forintos költséggel lehetett leküzdeni^f. Julius Pfeilmajer költözésének okát a források nem rögzítik; a családi emlékezet szerint az 1840-es évek végén érkezett Hajdúdorogra, ahol 1848-ban vagy 1849-ben feleségül vette Juhász Katalint¹.

Történelmi háttér · 1780–1840

Selmecbánya, az ezüstváros

Selmecbánya 1238-ban kapott városi rangot, és a középkorban a Magyar Királyság legfontosabb ezüst- és aranytermelő városa volt^a. 1782-ben 23 192 lakosával Pozsony és Debrecen után az ország harmadik legnagyobb városa volt; 1850-ben Selmec- és Bélabányán együtt már csak 14 098 lakost írtak össze^a,b. 1627-ben itt használtak a világon az elsők között puskaport a bányászatban^a. A Felső-Biber-táró 1790 és 1823 között évente átlagosan mintegy 144 kilogramm aranyat és 8875 kilogramm ezüstöt adott; a bányák víztelenítésére szolgáló II. József-altáró hajtását 1782-ben kezdték meg, és csak 1878-ban fejezték be^c.

A szervezett bányászati szakképzés 1735-ben Mikoviny Sámuel bányaiskolájával indult, amelyet Mária Terézia 1762. december 13-án akadémiai rangra emelt; az intézményt a világ első műszaki felsőoktatási intézményei között tartják számon^d. Az akadémia 1807-ben erdészeti tanszékkel bővült, 1848-ban Bányászati és Erdészeti Akadémiává nevezték át, 1919-ben pedig Sopronba költözött^a,d.

A német bányászhagyományban a ranglétra kulcsfigurája a vájár (németül Häuer vagy Hauer) volt: az a bányász, aki a kőzetet és az ércet fejtette, és letette a vájárvizsgát^e. Selmecen a vájár már 1515-ben külön bérkategóriát jelentett^c. A selmeci anyakönyv Joannes Pfailmayert 1820-ban „Hajerus”-ként, azaz vájárként jegyezte, feleségének valószínű apja, Carolus Eitzenbaum pedig szintén bányász volt^2,30. A város fölötti hegyen 1744 és 1751 között épült fel a barokk Kálvária^f; a városkapuk közül egyedül a Hegybányai (Szélaknai, Piargi) kapu maradt fenn, amelyet 1554-ben a török veszély miatt építettek^g.

Hajdúdorog egészen más úton vált várossá. Bocskai István 1605. december 12-én Korponán 9254 hajdút nemesített meg, és birtokain telepítette le őket^h. Dorog 1616-ban lett hajdúváros, II. Ferdinánd 1632-es oklevele pedig a hét királyi hajdúváros között erősítette megⁱ. A hajdúk kollektív nemességet, valamint adó- és vámmentességet élveztek, cserébe katonai szolgálattal tartoztak^h. A városban korán megerősödött a bizánci szertartású közösség: 1638-ban Marinicz János lett az ószláv nyelvű parókia papja^i,j. 1795. február 12-én Dorog három országos vásár tartására jogosult mezővárosi rangot kapottⁱ.